Hírek és vélemények Szadáról

A KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ VILÁGKLASSZIS

Ismerős margitai: Dr. Kiss Gergely olimpiai- és világbajnok vízilabdázó

2016. március 09. - margitablog

Háromszoros olimpiai bajnok, kétszer volt a világ legjobbja is, kétszeres Európa-bajnok, megannyi további aranyérem és kitüntetés birtokosa, nem mellesleg Budapest mellett Szada díszpolgára is. Nekünk pedig igazán azért kedves, mert Margitán a közösségi élet lelke. A szadai Dédi Cukrászdájában beszélgettem vele szűkebb településrészünk helyzetéről kiváló kávék és sütemények társaságában.

p1460064.JPGDr. Kiss Gergely, lakóközösségünk népszerű és aktív tagja

– Nem zárod el magad a külvilágtól, nincsenek sztárallűrjeid, nemcsak az igaz, hogy bárkivel megállsz beszélgetni az utcán, de Te vagy a Margita lelke, lakóközösségünk egyik motorja. Honnan jött ez a nagy nyitottság?

– Ancsával, a feleségemmel és két lányommal együtt éljük a vidéki ember mindennapjait, kihasználva Szada azon előnyét is, hogy nagyon közel van a fővároshoz. Ez az életmód pedig eleve ösztönzi az embert a nyitottságra. A közösségformáló dolgok, a közösségépítés nagyon fontos. Onnan indul az ország sikere, hogy a család működik, utána pedig a kis közösségek, egy utca, egy háztömb, egy településrész. Az emberek halljanak egymásról, tudjanak egymásról, segítsenek egymáson. Nálunk ez nagyon jól működik. Azért, mert én többszörös világ- és olimpiai bajnok vagyok, ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. Fontosnak tartom, hogy részt vegyek a környék életében. Amikor építettük az utcát, akkor ugyanúgy én is kapáltam, betonoztam, utcatáblát állítottam. Én is ugyanúgy dolgoztam, saras, koszos kézzel, teljesen természetesen. Én nyitott vagyok, de az utcánk is nagyon jó személetű emberekből tevődik össze. A Margita is eléggé összetart, átlag fölötti más lakóközösségekhez képest. A mi utcánkban meg kifejezetten jó barátságok alakultak ki.

– Nemcsak, hogy nyitott vagy, de közösséget is szervezel, hiszen nagyon jó visszhangja volt az általad szervezett utcabáloknak. Miért vállalsz be ilyen társadalmi munkát is, hiszen nagyon elfoglalt vagy?

– Sok fiatal költözött a környékre és volt arra igény, hogy ismerkedjünk meg, érezzük jól magunkat. Előtte is többször volt már nálam nagyobb összejövetel, amikor például az olimpiai győzelmet ünnepeltük, de egy bizonyos létszám fölött már én sem tudok „házibulit” tartani. Ekkor merült fel bennem, hogy itt van az utca, kicsi a forgalma, hozzuk össze a találkozót az utcán. Kértünk hivatalos engedélyt az Önkormányzattól, bevontuk a polgárőrséget, lezártuk az utcaszakaszt. A gyerekek játszottak, bicikliztek, krétával rajzoltak az aszfaltra, mi felnőttek pedig jót beszélgettünk és eszegettünk. Mindig igyekszem összehozni egy nyári és egy téli rendezvényt. Volt már zenekar, sörpadok, utcabál. Télen sült gesztenye, forralt bor, forró tea és batyus sütemények teremtenek hangulatot, nyáron a hideg italok, a fröccs és a bográcsos étel segíti a közösségépítést. Nyitottan fogadják a megkeresésemet a lakók, ezért érdemes ebbe „munkát” fektetni.

p1460079_1.JPGA cukrászdában is népszerű a világklasszis

– Egy kedves mindennapos jelenség is hozzád fűződik: Ropi, a póniló…

– Az én agylövésem volt. Amikor Viki kislányom 2003-ban megszületett, akkor azt gondoltam, hogy milyen jó, hogy van itt egy szép domboldal, lovas tanyák, a lovas kultúra nem áll messze a Gödöllő-Szada térségtől. Egy pónilovat kellene venni, aminek a gondozása jóval egyszerűbb, mint egy nagy lóé. Milyen jó lesz, hogy van egy kis póniló. Nemcsak a lányaimnak, de a környéknek is a nagy kedvence lett Ropi. A kisgyerekek, akik erre jönnek, megsimogatják, lefotózzák, megetetik. Nagyon vicces, kultikus alakja a Margitának. A lányok már nagyok lettek, így félig nyugdíjban van, alig van dolga, élvezi a jól megérdemelt életet.

p1460073.JPG

– Ha komolyabb kérdések is felmerülnek, akkor is szívesen fellépsz a közösség érdekében?

– Csak akkor szeretnék felszólalni, ha az a téma egy közös érdek. Formális keretek között csak akkor kívánok megszólalni, ha széles támogatottsággal a hátam mögött, egyetértésben a többiekkel, a lakókkal hozunk valamilyen döntést vagy szeretnénk beadni egy kérelmet, tehát ha együtt szeretnénk valamit javítani, változtatni a saját életünkben. Ekkor igen szívesen kiállok és képviselem ezt, legyen az akár egy játszótér, legyen az akár a Pazsaki útra tervezendő forgalomlassító beruházás a gyorshajtók miatt, ilyen volt például az aszfaltozás, amikor összedobtuk a pénzt. Én mentem például a fekvőrendőrért, amit a Margita utcában fektettünk le. Ilyenkor nagyon szívesen vállalok szerepet.

– Mi a véleményed a Pazsaki utcai mindennapos száguldozásokról?

– Nekem három nagy örömöm volt a Margitával kapcsolatban, amikor ide költöztünk. Nagy öröm volt a zöld környezet, a nyugalom és a békés emberek. Eddig nem igazán találkoztam hangoskodó, kifejezetten agresszív, a környék békéjét megzavaró emberekkel, a zöld környezet is adott, azonban a nyugalom már sérül, hiszen az aszfaltút miatt, főleg a Pazsaki utcában a zaj egyre elviselhetetlenebb, tragikus állapotok lehetnek a jövőben. Erre készülnünk kell, figyelnünk kell, védenünk kell a nyugalmunkat. Nemcsak Szada bővült, hanem Veresegyház, Erdőkertes, Gödöllő is és az ott lakó emberek jelentős közúti forgalmat generálnak, ami úgy látszik, hogy nálunk is lecsapódik, mert egy tranzittelepülés vagyunk. Látok autóalkatrész-kereskedelemmel foglalkozó cég autóját száguldozni felénk nap mint nap. De látok én olyan problémát is, hogy egyes emberek, akik a környéken laknak, de csak aludni járnak haza, ők is gyorsan hajtanak, pedig csak kb. 25 másodpercet nyernek. Ezért elütni másnak a cicáját, kutyáját, – ne adj’ isten – személyi veszélyeztetést is kockáztatni, megéri? Sajnos vannak, akik nem tartják be a szabályokat, sokszor anyukákat látunk családi autókkal 70 kilométer/órás sebességgel száguldozni a 30-as tábla mellett. Ezt kell megakadályoznunk, nem erőszakosan, de nagyon határozottan, törvényesen.

– Sok fiatal édesanyától hallom, hogy jó lenne egy játszótér. Mi az álláspontod?

– Egyre több kisgyermek van a Margitán. Csak az utcánkban, ha összeszámolom, több mint 30 gyerkőc van. Van egy jogos igény. Az önkormányzatnak pedig vannak még üres telkei. Tehát lehetne lépni is, azonban ez egy többszázezres vagy akár milliós összegre rúgó beruházást jelent. Ez egy fontos projekt lehetne, ami nincs még lefutva.

– Tőled tudom, hogy nem ülsz a babérjaidon. Aktívan versenyzel, a Honvéd csapatkapitánya, a Modern Sportakadémia Egyesület elnöke vagy, a nagy sportágválasztó rendezvénysorozat kommunikációs igazgatójának is felkértek. A szadai iskolai alapítvány alapítójaként is aktív szerepet vállalsz, mindemellett milyen konkrét szerepet képzelsz el magadnak nagyközségünk közösségépítése kapcsán?

– Egyelőre nem gondolok semmilyen hivatalos feladatra, azonban annál szívesebben segítem kapcsolatrendszeremmel településünket a sport, az egészséges életmód, a közösségépítés, a kulturális értékek támogatása terén. Emellett lényegesnek tartom a helyi vállalkozások támogatását olyan értelemben, hogy ha van lehetőség helyben elintézni valamit, vagy ha van Szadán is megfelelő szolgáltatás, áru, akkor azt részesítsük előnyben. Számomra nagyon fontos az emberek életminőségének erősítése is. Tegyünk egymásért, ne menjünk el egymás mellett az utcán, tudjunk lehajolni a földre a másik zsebkendőéért és segíteni egymást. Ami még nagyon fontos lenne, hogy tudjuk megbeszélni a problémáinkat is. Hagyjuk egymást élni, de úgy, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, számíthatunk egymásra.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://margitablog.blog.hu/api/trackback/id/tr558459212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.